“EMLÉKEK A BIHARI HEGYEKBŐL”

A Nagyváradi “Vasas” ( C.S. Ferar) turista szakosztály adatainak gyűjtögetése közben kaptam meg Klein Zoltán címét. Kalmár László, a Magyar Természetbarát Szövetség szakmai titkára, Őt ajánlotta, mint régi nagyváradi “vasas”-t, aki hiteles információkkal szolgálhat. A kapcsolatfelvételt követően, vízözön szerűen zúdultak rám a szülőföld, a bihari tájak New Yorkba menekített vágyódásai, emlékei, feledésbe merült nevek, váradi turisták és eltűnt egyesületek megsárgult képei. Mint a nyelőkben eltűnő, majd a buggyanókban újra világra törő vizek, úgy léptek ki a múlt homályából, a már égi ösvényeken túrázók, és a még köztünk lévők nevei: Kántor Jancsi, Ellenes Feri, Jánosi Béla, Neufeld Miklós, Buda József, Burger Etelka (Sebő Ferenczné), Sebő Ferencz, Krovattó Béla, Grünfeld Lóránd (Gacsaj), Tóth Sanyi - a hegység tudója, Shwartz Lili, Stern András (sturmi), Klein Erzsébet, Oláh Piroska, Schőn Miklós, Lőkösházi László, Duma Gabi, Bordás Puiu, Magda Teodor, Mokos Jóska, Somogyi Sanyi, Nagy Ilu (Kinde Ilona) és még sokan mások. Klein Zoltán,vállain 85 életév terheivel, 1998. április 14-én kelt. levelében megtisztelő kéréssel fordult a nagyváradi “Czárán Gyula” Alapítványhoz: “én is készülök egy, a Bihar-hegységgel kapcsolatos, kis könyvecske kiadására. Célja a bihari hegyek népszerűsítése és a természetjárás ösztönzése lenne. A kiadás nyomdai költségeit magamra vállalom de a forgalomba hozást az összes jogokkal együtt az alapítványnak ajánlanám fel.” Az addig elküldött írások ismeretében izgalommal vártam a kiadásra előkészített anyag érkezését. A könyv három fejezete, a prózai, a verses és a képanyag harmónikusan egészítik ki egymást, a természet szeretetében egységgé olvasztva a múltat, szavak, képek és rímek lüktetéseit. A nagyváradi turistatörténelem összetört kristálytükrének cserepei közül, most egy míves darab ismét a helyére került.

Egri Ferenc